Nagyon szépen nő a füvecske az első kertben. A szomszédok is folyamatosan csak mondják, csak mondják, hogy milyen szép lett, nekem meg csak dagad, csak dagad a májam a büszkeségtől, hogy mennyire okosésügyes vagyok, hogy jól kitaláltam aztán meg jól meg is csináltam. Nincs is ennél nagyobb öröm az ember életében. Jó persze van, tudom, de ennek most annyira örülök, hogy a két kis kezemmel alkottam eztetitte.
Teljesen magával ragadott a természet, egyfolytában azon agyalok hogy mit és hogyan lehetne jobban csinálni kint a kertben. Már vállalkozáson töröm a fejem, hogy mivel lehetne a legtöbbet kihozni ebből a zsebkendőnyi földdarabbal.... Felmenőim kivétel nélkül őstermelők voltak, én miért törjem meg a láncot?